A "legnagyobb" magyar légierő

1948-1957

A légierő ujjászervezése a második világháborút követően már a Magyar Néphadsereg szervezeti keretei között, a repülőerők szervezésével indult meg a békeszerződés aláírását követő évben, 1948-ban. A tömeghadsereg fenntartásának a továbbiakban való szükségességét a hidegháborús szembenállás indokolta, melynek eredményeként 1953 végén a Magyar Néphadsereg létszáma már közel kétszázezer fő volt.

A légierő ujjászervezésének alapját a nyugatról és keletről, hadifogságból hazatért pilóták, repülőmérnökök, repülőműszaki és a repülés egyéb területeit jól ismerő szakemberek jelentették. Közülük sokan az emigrációt választották ugyan, azonban ennek ellenére létrejött az a szakembergárda, amelyet sikerült megnyerni az ujjászervezés feladatainak végrehajtására. Az ujjászervezés alatt álló haderőnem különböző repülő, "a különcök" fegyvernemei iránti gyanakvás és irigység minden oldalról megnyilvánult különösen ami a pénzt, az ellátást, az élelmezést és a légkört jellemezte.

A vezetési szervezet, a Repülő Szemlélőség 1948. december 1-én alakult meg, amely 1949. július 15-én a Repülőcsapatok Parancsnokságává, majd december 1-jével pedig a Honvéd Légierő Parancsnoksággá módosult, parancsnoka Zalka András mérnök ezredes lett. Ez év október 1-én kifejezetten kiképző és nem harci alakulatként jött létre a 41. Vegyes Repülő Ezred Kecskemét repülőterén, két vadász és egy csatarepülő századdal, első parancsnoka átmenetileg Nádor Ferenc főhadnagy légierő szemlélő volt. Szolnokon megalakult a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti iskola és Budaörsön pedig a Vasvári Pál Repülő Szakkiképző Tiszti Iskola.

Az 1950-es kiképzési év végén Szentkirályszabadján Mezőfi István őrnagy parancsnoksága alatt megalakult a 25. Vadászrepülő Hadosztály parancsnoksága, majd az alárendeltségébe tartozó 24. Vadászrepülő Ezred törzse is, Forró Pál százados vezetésével. A hadosztály másik, az 50. Vadászrepülő Ezredének törzse Tökölön alakult meg Szebeni Antal százados vezetésével, a 35. Vadászrepülő Ezred csak három évvel később Taszáron alakult meg, Horvát János parancsnokságával a MiG-15-ös típusátképzés végrehajtása után. 1953-ban a hadosztály törzse és a 24. Vadászrepülő Ezred Sármelléken, az 50. és 35. Vadászrepülő Ezredek Taszáron települtek, ahol a régi repülőtér mellett egy másik új is megépült erre az évre.

1951. május 16-án Kunmadarason, felállításra került a 66. Vadászrepülő Hadosztály Mezőfi István őrnagy parancsnokságával, akinek helyét Koplányi István őrnagy vette át. Szintén Kunmadarason alakult meg a hadosztály alárendeltségébe tartozó 62. Vadászrepülő Ezred Hagymási Jenő főhadnagy parancsnoksága alatt.. A hadosztály 31. és 47. Vadászrepülő Ezredeit 1951. május, illetve október hónapjaiban tervezték felállítani. Végül a 31. Vadászrepülő Ezred október 15-én Kunmadarason állt fel Szijj Róbert főhadnagy parancsnoksága alatt. A 47. Vadászrepülő Ezred azonban csak 1953. november 1-én Kiskunlacházán alakult meg Szocsi Miklós százados parancsnoksága alatt, szintén a MiG-15-ös típusátképzés végrehajtása után. A hadosztály parancsnokság és a 62. Vadászrepülő Ezred 1952. november 1. és 5. között Kecskemétre települt át, míg 1953. július 30-án a 31. Vadászrepülő Ezred Kunmadarasról áttelepült az időközben elkészült és újonnan megépült Kalocsa repülőterére.

A különböző ezredek állományába Jak-9-es, Jak-11-es, Jak-18-as típusú motoros, illetve , MiG-15, MiG-15 bisz, MiG-17F és MiG-17PF típusú sugárhajtású vadászrepülőgépek tartoztak.

A 23. Önálló Csatarepülő Ezred törzse Tapolcán Zoltai Lajos százados vezetésével szerveződött, majd 1951. október 1-jével Székesfehérváron felállt a 28. Csatarepülő Hadosztály Parancsnoksága is, szintén Zoltay Lajos őrnagy vezetésével, akinek helyére Sankó István százados került. Börgöndön és Székesfehérvár-Tácon megalakult az 59. és 30. Csatarepülő Ezred Árva Antal és Sipos Lajos századosok parancsnoksága alatt.

A különböző ezredek állományába alapvetően Il-10-es "Párduc" típusú motoros csatarepülőgépek tartoztak.

A 82. Bombázórepülő Hadosztály 1952. december 1-én alakult meg Bence Károly őrnagy parancsnoksága alatt, alárendeltségébe tartozott a 10. és a 26. Bombázórepülő Ezred, valamint a 37. Önálló Felderítő-repülő Ezred Kunmadaras és Kiskunlacháza repülőtereken.

A különböző bombázó ezredek állományába alapvetően motoros Tu-2-es "Túzok" és 1955-től sugárhajtóműves Il-28-as típusú repülőgépek tartoztak.

A 16. Önálló Szállítórepülő Század még 1949-ben felállításra került Budaőrsön, amelyből végül október 30-án létrejött a 35. Vegyes Repülőezred Rekettyés László százados parancsnoksága alatt és áttelepült a székesfehérvár-sóstói repülőtérre.

Az ezred állományába Li-2-es, Aero 45-ös típusú motoros repülőgépek, illetve később Mi-2-es és Mi-4-es típusú helikopterek is tartoztak.

Az Országos Légvédelmi Parancsnokságot (OLP) 1949. július 15-én hozták létre Bata István ezredes parancsnoksága alatt, alárendeltségébe tartozott az Országos Légvédelmi Központ (ORLÉKÖZ), mely öt légvédelmi központ tevékenységét irányította. Ezen utóbbiak a területenkénti figyelőőrsök koordináló szervei voltak, az OLP vadászrepülő referense Borsodi János őrnagy volt. Az OLP és a Honvéd Légierő Parancsnoksága között, mellérendeltségi viszony volt. Magyarország légvédelmét a területét felosztó öt sáv feletti légtérben, a sávokban települt egy-egy vadászrepülő magasabb egységgel és ezen erők tevékenységét vezető vadászirányító központokból tervezték megvalósítani. Ezeket a légvédelemre vonatkozó elveket, az 1949. augusztus 26-án kiadott "Magyarország vadászrepülő erőkkel való légvédelmének irányelvei és anyagi szükségletei" című tervezet tartalmazta. A légvédelem kívánt szintű működését célzó elképzelések évekre menően messze meghaladták a konkrét lehetőségeket. Így volt ez az akkor szükségesnek ítélt 80 darab folyamatosan bevethető készenléti szinten lévő és fedélzeti felderítő lokátorokkal is felszerelt vadászrepülőgép, valamint a nappali és éjszakai időszakban is a légi harc megvívására képes repülőgép-vezető állomány esetében is. Ugyanez volt a jellemző a rendszer többi alrendszerének eszközeire és állományára is, hiszen hiányzott az éjszakai légi és légvédelmi harcokat biztosító 450 darab nagyteljesítményű fényszóró, a 10 darab legalább 300 km, valamint 30 darab 150-200 km távolságon felderítés végrehajtására képes radar-berendezés. Itt látszik célszerűnek megemlíteni az időszak során rendszeresített fontosabb radar-berendezéseket is, amelyek típusai P-1-es, P-3-as, P-8-as és P-20-as voltak. Mindezek évek múltán is csak jelentős hiányosságokkal voltak tarthatók annak ellenére, hogy 1950. április 15-én Budapesten megalakításra került a 77. Honi Légvédelmi Tüzérezred, két közepes osztállyal 12 darab 85 mm-es légvédelmi ágyúval és 8 darab 37 mm-es légvédelmi gépágyúval. Ez az egység képezte az alapját a még ugyanezen évben és szintén Budapesten november 1-én létrehozott 46. Légvédelmi Tüzérhadosztálynak, amelynek parancsnoka Környei József alezredes volt. A hadosztály alárendeltségébe tartozott a 33. Honi Légvédelmi Tüzérezred, a 73. Könnyű Légvédelmi Tüzérezred és a 77. Honi Közepes-hatótávolságú Légvédelmi Tüzérezred. November 1-én Bata István vezérkari főnök lett, helyére Nagy István alezredest nevezték ki az OLP parancsnokának. A repülésirányító és a légvédelmi rendszer nem kellően összehangolt működésének első hiányosságaként, 1950. december 6-án a légvédelmi tüzérség tüzet nyitott a Csehszlovákiából előzetes bejelentés alapján engedélyezett útvonalon Magyarországra érkező polgári utasszállító repülőgépre. Szerencsére a repülőgépet találat nem érte, viszont a külügyminisztérium jegyzékben kért elnézést a történtekért. A katonai repülőgépek a határsértésekben "jeleskedtek", valamint előfordult, hogy a diszpécser szolgálat az előzetesen benyújtott engedély alapján felszálló repülőgépet nem jelentette és a repülési igénylések között szereplő Li-2-es típusú repülőgép helyett a riasztott készültségi repülőgép helytelen azonosítás miatt egy másik, a légtérben legálisan tartózkodó repülőgépre nyitott figyelmeztető tüzet. Az 1955-ben megalakult Varsói Szerződés a légierő szempontjából fontos következményekkel járt, ugyanis az OLP és a légtér védelemével megbízott vadászrepülő egységek közös parancsnokság alárendeltségébe kerültek még ebben az évben. Ezen szervezet neve Országos Légvédelmi és Légierő Parancsnokság (OLLEP), parancsnoka pedig Hazai Jenő vezérőrnagy lett.

Szolnokon, 1948. október 1-én, az I. Repülő Kiképző Osztály alárendeltségében megalakult az I. Önálló Ejtőernyős század parancsnoksága. A minisztériumba szakösszekötő tisztként Karsay István százados került, míg a század parancsnoka Godó Ferenc százados, helyettese pedig Sáray Bertalan főhadnagy lett. Az október végén közzétett jelentkezési felhívás alapján létrehozott 120 főből álló századot előzetesen Mátyásföldön vonták össze, ahol megkezdődött a kiképzés is. Az 1949. március 1-ével bevonult újabb sorállománnyal feltöltve 1949. március 1-én, Kiss Zoltán parancsnoksága alatt, megalakult az I. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj. A következő évben kiadott állománytábla és a Kaposvárra történt áttelepülés végrehajtása után, a III. Lövészhadtest 5. Hadosztályának, Zrínyi Miklós Lövészezrede I. Zászlóalját képezték. Az újabb állománytábla kiadása után, 1951. szeptember 26-án az áttelepülés a székesfehérvár-táci repülőtérre már a 62. Önálló Ejtőernyős Zászlóalj hadrendi megnevezéssel és Siklósi Ernő parancsnok vezetésével került végrehajtásra.

1947. október 1-én alakult meg Gyenes János alezredes parancsnoksága alatt Mátyásföldön az 1. Önálló Repülő Század, a Honvéd Repülőjavító Műhely és az I. Honvéd Repülőtér-gondnokság is Zeöld László százados vezetésével. Ez utóbbi két szervezet képezte a magvát a demokratikus légierő, majd a Magyar Néphadsereg légiereje repülőtér karbantartó és kiszolgáló rendszerének, illetve javító bázisának. A szervezési elképzelések számoltak a továbbiakban üzembe helyezésre kerülő 10 katonai repülőtéren 1-1 repülőtéri gondnokság-kirendeltség felállításával is, amelyből további négy Szolnok, Tapolca, Börgönd és Kecskemét repülőtereken került felállításra 1948. április 15-én. A repülőtér gondnokság-kirendeltségek az állomány fokozatos feltöltésével önálló gondnokságokká alakultak át a későbbiekben. Az 1. Önálló Repülő Századból megalakulásra kerülő I. Repülő-kiképző Osztály hadtápszolgálatának vezetője Gonda István alhadnagy javaslatot dolgozott ki egy új, a repülőalakulatok speciális kiszolgálására tervezett hadtápellátó egység létrehozására a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola keretében, amely megszervezésre is került. Az összfegyvernemi hadtáp szervezéstől teljesen eltérően jött létre az Anyagi-műszaki Ellátó Szolgálat (AMESZ). A repülőtér gondnokságok repülőtér-kiszolgáló zászlóaljakká (RKZ) történő átalakítása, hadrendi elnevezéssel történő ellátása és tevékenysége, valamint a már említett AMESZ tapasztalatainak felhasználásával a későbbiekben felállításra kerültek a repülő egységekhez az önálló repülő műszaki zászlóaljak (ÖREMŰZ-ök).

A Honvéd Repülőjavító Műhely a Székesfehérvár-Sóstóra történt áttelepítése után a régi Honvéd Központi Repülőjavító helyén MN Központi Repülőgép-javító Műhely megnevezéssel, Kenéz Endre parancsnoksága alatt, 1950. július 1-én kezdte meg tevékenységét. Itt végezték az összes motoros repülőgép javítását és 1952-től a javítóműhely Motorjavító Állami Vállalat néven működött egészen 1956-ig. A honvédség javítóbázisaként igen fontos szerep jutott a Rubik Ernő mérnök vezette esztergomi Aero-Ever repülőgépgyárnak is. A gyár 1952-től Esztergomi Sportárutermelő Nemzeti Vállalat néven szerepelt és feladata a Jak-18 "Fürj" típusú motoros gyakorló repülőgépek gyártása volt. Ugyancsak kivették a részüket a repülőgépek újjáépítésében és javításában a rákospalotai, polgári üzemelésű Aerosport, valamint a "Sirály" Repülőgépgyárak is. A Dunai Repülőgépgyár is foglalkozott motoros repülőgépek újjáfejlesztésével, majd a sugárhajtású technika tömeges beérkezése, a Csepel Autó Szerszámműhelybe való beolvadása és a megfelelő javítóbázis létrehozása után az utóbbiak javítását végezte. A mérnöki és szakmunkásállományt az ATRA és a Székesfehérvári Motorjavító Állami Vállalat adta, valamint a Vasvári Műszaki Szakkiképző Iskolát végzett tiszti és tiszthelyettesi állomány. 1952-től Pestvidéki Gépgyár elnevezéssel az első MiG-15-ösök profilaktikus javítását 1953-ban kezdte meg.

A Honvédelmi Minisztérium Haditechnikai Intézetében a repülő műszaki feladatokat a III: alosztályba tartozó Horváth Kálmán mérnök-őrnagy és további három hajózó beosztású tiszt látta el. A Repülő Kísérleti Állomás (RKÁ) 1948. április 15-én alakult meg Mátyásföldön és a HM HTI részére különleges repüléstechnikai kísérleteket, repülőgép berepüléseket, repülőanyagok szabványosításával kapcsolatos ügyek intézését végezte. Az RKÁ először Repülő Műszaki Intézet (REMI) néven Tököl-Szilágytelep, majd 1951. október 1-étől 1957-ig MN Repülőgép és Motorjavító Műhely néven rendeltetésének megfelelően Budaörs repülőtereken működött. Ugyancsak 1948 áprilisában alakult meg Mátyásföldön, a Katonai Átvételi Intézet Tokay Imre főhadnagy parancsnokságával 2 fő hajózó és 6 fő műszaki tiszttel, amely intézet feladatai közé tartozott a különböző gyárakban folyó javító, karbantartó és felújító munka koordinálása, ellenőrzése, az elkészült repülőgépek átvétele és berepülésre történő előkészítése. Ez a szervezet először eredetei állomáshelyén Honvéd Repülőszertárrá (állományában 18 fő tiszttel és 32 fő tiszthelyettessel), majd 1953-tól Légierő Központi Repülőműszaki Raktár megnevezéssel működött tovább. A repülőgépek átvételére és állagmegőrző karbantartására egy másik szervezet alakult Tökölön 1949. október 15-én a Repülőbázis, Ángyás László százados parancsnokságával. A Légierő Üzemanyag Szolgálata, 1949. augusztus 1-ét követően alakult meg, Sándor György őrnagy vezetésével. Ezen szervezet is többszöri átalakuláson esett keresztül, 1952-53-ban a HM Árutárolási Hivatalától megkapta a felcsúti, a majláth-telepi, a zeleméri és az ócsai üzemanyag-tárolókat, ahol egyenként 4-5 millió liter üzemanyag tárolására nyílott lehetőség.

1956. november 4-ével a szovjet páncélos és gépesített lövészegységek megszálltak minden magyar repülőteret és megakadályozták a repülőgépek bármilyen célú további felhasználását. Megkezdődött a forradalmi események során aktív szerepet vállalók letartóztatása, amely az 1951-es évben történt "tisztogatáshoz" hasonlóan a vezető beosztású személyeket érintette elsősorban. Ennek a tevékenységnek a részletei, a későbbiekben ismertetett írásokban megtalálhatók, ezért külön nem kívánunk itt esetleg hiányos ismétlésekbe bocsátkozni. Az OLP, az MN Vezérkari Főnöksége egyik szervezeteként Légvédelmi Csoportfőnökséggé alakult át, Galgóczi Károly ezredes VK légvédelmi csoportfőnök-helyettes vezetésével. Ennek a szervezetnek volt egyik része a repülőalosztály, melynek vezetője Hinek Emil őrnagy lett. Az új koncepciónak megfelelően, már februárban megkezdődött a feleslegessé vált alakulatok felszámolása. Megszűntek a kiskunlacházi és kalocsai vadászrepülő ezredek, a csatarepülő hadosztály, a Kilián és a Vasvári iskolák, az önálló felderítő és célvontató század, az ÖREMŰZ-ök, egy sor különböző raktár, műhely és más intézmények. Ezek a változások több mint 2000 főt érintettek, köztük 397 hajózó beosztású személyt, akiknek jelentős része leszerelt. Gyakorlatilag a légierő parancsnoksága felszámolásra került, szerepét a továbbiakban a később megalakuló MN Repülőkiképző Központ, az RKK látta el. A repülőgépek közül, melynek száma 1953-ban 641 darab volt, sok a megsemmisítés sorsára jutott. 1956 júliusában elrendelték például valamennyi csatarepülőgép Székesfehérvár-Sóstón történő összegyűjtését, amelynek következményeként augusztus 26-án 152 (') darab Il-10-es együléses és gyakorló változat selejtezését, majd szétbontását kezdték meg.

Ezen időszak fontosabb eseményeit foglalja össze a TOP GUN magazin 1995.év 6.és 7., az 1996. év 5., 6., 7., 8., 9., 10., 12., és 13., az 1997. év 3., 4., 5., 6., és 7., valamint az 1998. év 5. számaiban Simon László, nyugállományú alezredes, a Szent György Lovagrend tagja, valamint a TOP GUN magazin 1995. év 11., 12., és 1996. év 1. számaiban Kiss István nyugállományú alezredes urak által írt cikkek, amelyek alapján könyv is készül, minden remény szerint a közeli jövőben. Az itt olvasható összefoglaló, a felsorolt cikkek alapján került összeállításra.