blog:
sze, 30 dec 2009 18:00:00 +0100
Bevezetés 
A jó pap holtig tanul – tartja a mondás.
 |
A múlt század közepéig azonban, általában, csak azokra az emberekre volt ez igaz, akiknek a génjeiben túltengett a kíváncsiság – vagy katonák voltak, akiknek békeidőben rendszeresen továbbképzéseken és gyakorlatokon kellett részt venni. Az emberek nagy többsége, ha kitanult egy szakmát, vagy szerzett egy diplomát, élethosszig megélhetett belőle. |
 |
 |
A huszadik század második felében a tudomány, a technika és a társadalom olyan rohamos fejlődésnek indult, hogy az iskolákban megszerzett ismeretek az ember aktív életszakaszában többször is annyira elavulnak, hogy a munkaerő-piaci versenyképesség megőrzése érdekében újra és újra neki kell veselkedni a tanulásnak |
 |
 |
A század végére megfogalmazódott az „tanulás élethosszig”  – angolul „lifelong learning” (LLL)– igénye. A hagyományos iskolai oktatási rendszer – természetesen – nem képes ennek az igénynek a kielégítésére. Ezért a nagy cégek – a hadseregek évezredes hagyományait követve – maguk szervezik munkatársaik rendszeres képzését, a kisebbek számára pedig professzionális oktatócégek biztosíthatják a rendszeres továbbképzést. |
 |
 |
Az igényen túl, a huszadik század létrehozta a tanítás-tanulás hatékony eszközeit is. A század elején megjelent hang- és mozgóképrögzítés. |
 |
 |
Az utóbbi évtizedekben, a számítógép, a digitális adatrögzítés és -továbbítás – az infokommunikációs technika (IKT) – segítségével olyan hatékonyságú képzés technikai lehetőségét teremtette meg, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.
Az infokommunikációs technika – az e-tanulás, vagy eLearning lehetősége – „kicsiben” ma már szinte minden szintű oktatási intézmény és szervezet részére rendelkezésre áll, ami, elvben, lehetővé tenné az élethosszig tartó hatékony tanulás megszervezését. |
 |
