Felépült az e-tanulás épülete – az Internet. Épülnek az e-tantermek 
– a tanulásszervező - Learning Management System - rendszerekkel felszerelt helyi Intranet 
hálózatok. A diákok fogadására készek a legmodernebb e-iskolapadok 
– a számítógépek.
A tanárok rendelkezésére állnak az e-táblák és a színes e-kréták – a szemléltetés minden elképzelhető és elképzelhetetlen formáját biztosító multimédiás technikai eszközök és prezentációs szoftverek.
Most már csak az a kérdés, hogy ebben a kiválóan felszerelt épületben:
Ezekre a kérdésekre keresünk választ.
A kinek e-tanítsunk kérdésre egyszerű választ adhatunk: előbb-utóbb mindenkinek, aki szervezett keretek között tanul. Az első oktatási segédeszköz, az emberi beszéd, „feltalálása” után a tanítás általános formájává vált, évezredekre – aki tanulni akart, annak először a beszédet kellett megismernie. Az írás, majd a nyomtatás feltalálása jelentősen megnövelte az emberiség által felhalmozott tudás továbbadásának hatékonyságát – a tanulás feltétele, évszázadok óta, az írni-olvasni tudás.
A kép-, mozgókép- és hangrögzítés - a multimédia - eszközeinek alkalmazása az oktatásban és tanulásban a digitális adatrögzítés, -továbbítás és –megjelenítés, a számítógépek, és a helyi, illetve világméretű számítógép-hálózatok - az Intranet és az Internet - elterjedésével vált hatékonnyá. Az e-tanulás feltétele a „digitális írni-olvasni tudás” lett. Ennek a feltételnek ma még nem mindenki felel meg – őket csak a hagyományos módon taníthatjuk. Az óvodában a „kakaóbiztos” számítógépek mellett felnövő nemzedék azonban már biztosan e-tanuló lesz. Vannak azonban már ma is olyan célcsoportok, amelyeknél a digitális olvasni-tudás – a számítógép és az Internet alkalmazói szintű ismerete – munkaköri kötelesség. A nagy vállalatok dolgozói, a közalkalmazottak, és a hadsereg hivatásos állománya számára az e-tanulás ideális megoldást nyújthat az élethosszig való tanulás követelményeinek teljesítésére.
A mit e-tanítsunk kérdésre is hasonló választ adhatunk: előbb-utóbb mindent, amit szervezett keretek között kell elsajátítani.
Az e-tanulás nemcsak a hagyományos elméleti képzés hatékonyságát növeli meg, de a legkülönbözőbb virtuális modellek, szimulátorokés szerepjátékok a gyakorlati képzés költséghatékonyságát is jelentősen javíthatják.
A ki e-tanítson kérdésére már sokkal nehezebb választ találni. A hagyományos iskolában a tanár az, aki a kijelölt, vagy kiválasztott tananyagot előadja, szemlélteti, a tanulóval korrepetál, majd az elsajátítást ellenőrzi, vagy számon kéri és értékeli. Egy konkrét ismerethalmaz – tantárgy, téma stb. – e-tanulással való elsajátításához készült multimédiás tananyagcsomag esetében felmerül a kérdés, hogy ki tanít?
- A tanár, aki a tananyagot kiválasztotta és megfogalmazta?
- A grafikus, aki elkészítette a megértést elősegítő, szemléltető bemutatókat?
- Az informatikus, aki megírta a forgatókönyvet?
- A narrátor, aki az előadásokat felolvasta?
- A programozó, aki a tanuló által feldolgozható formában, digitális adathordozóra, vagy egy kijelölt hálózati címre rögzítette az eredményt?
- A tutor, aki a tanulókkal a kapcsolatot tartja távoktatás esetén?
A legegyszerűbb megoldásnak az tűnne, ha mindezeket a feladatokat egy személy végezné, azonban minden tanárt felkészíteni ennyi szakma kiváló ismeretére lehetetlen, és felesleges.
(Például: a COEDU Távoktatási Kft. ajánlása szerint ilyen a tananyagkészítés folyamata.)
A hogyan e-tanítsunk
A hogyan e-tanítsunk kérdésre annyiféle választ adhatunk, ahány oktatási forma, iskola, tantárgy és oktató, illetve üzleti tevékenység van.
Kurzusunkon elsősorban az e-tanításnak éppen erre a kérdésére próbálunk meg válaszolni.
